Engedd meg, hogy a mostani poszt egy kicsit személyesebb hangvételű legyen, egy csodálatos őszi hétvégén ugyanis ellátogattunk a Robirtokra. Már régóta szemezgettünk a lehetőséggel, no meg van némi partneri kapcsolódás is a Szállás Másképp csapata és a Robirtok csapata között, így végre becsomagoltuk az aprajanagyját és elkocsikáztunk Kosdra.
Már a birtokhoz vezető út is kalandos, de amint megérkeztünk, tudtuk, ennél szuperebb programot ki se lehetett volna találni a gyerekekkel az adott hétvégére. A parkolóból már láttuk, hogy épp lovagoltatás van, körbe mindenhol szalmabálák, a kapu mellett hatalmas őrkutya védte a rendet, kedves hölgy a recepciónál várt, akitől az ellátmányra (értsd: étel-ital) beváltható tallérokat is megkaptuk és az állatkaját is, amik kis vödrökben sorakoztak a látogatókra várva.
Alig néhány méterrel a bejárattól már meg is álltunk, Sérónál az eszméletlen „hajú” alpakkánál, no és a kis társánál, aki egy ifjú dámszarvas. Nem őzike! (Őket egyrészt meg is lehet etetni, másrészt időnként van sétáltatási idő is, ilyenkor Séróval és persze az egyik helyi gondozóval el lehet menni alpaka-sétáltatásra. Eszméletlen!)
Kicsit feljebb már a lovakat „rejtő” istállót lehetett látni, őket is meg lehetett etetni, még feljebb szarvasokkal és mangalicával is alkalmunk volt találkozni. De ekkor már megcsapott minket a finom étkek illata. Odafönt ugyanis isteni mangalicapörköltöt, lepényt, háziszörpöt, sőt még állatfigurás muffint is fogyaszthattunk.
Itt míg a nagyobbak ettek, addig a kisebbek leroboghattak a szalmaugrálóba, ahol kedvükre kitombolhatták magukat, fülig érő szájjal.
A „büfé” felett egyébként szuper vendégház áll, ami nyári nyitásuk óta szinte mindig foglalt, de azért, ha elég szemfüles az ember, találhat szabad időpontot.
És ha még nem lenne elég az állatokból…
A vendégház mögötti részen is vannak ám állatkák, barikák, kakas, tyúk, sőt még egy kis kenguru is. Ő azonban ottjártunkkor nem volt hajlandó előjönni, úgyhogy be kellett érnünk a kicsit fentebb „elszállásolt” struccal is. Igazi jó fej nagymadár, aki már látványával és mozgásával is mosolyt csalt az arcunkra.
De még itt sem volt vége az élményeknek, hiszen egy – most épp még épülőfélben levő – kis játszótér várta a gyerkőcöket, így egy-két állatetetés és simi közé befért egy-két jó kis csúszás a csúzdán vagy pár perc hintázás.
Aztán, hogy még fokozzuk az élvezeteket, elmentünk egy kicsikét lovaskocsizni is – mert a Robirokon ez is lehet csinálni, sőt nem mással, mint egyébként a birtok urával. Hááát, a gyerekek azóta erről beszélnek, meg arról, hogy még vágtáztunk is kicsit. És a legnagyobb megdöbbenésremre egyik gyerkőc sem félt, sőt, kifejezetten élvezték a helyzetet. Az pedig már tényleg csak hab volt a tortán, hogy mindamellett, hogy csodálatos élményt kaptunk, hogy egyébként az akkor még csak másodjára használt – tehát vadi új – lovaskocsival barangolhattunk a környéken, de még egy kis környékismertetést is kaptunk.
És még mielőtt elfelejteném látogatásunk végén, belefutottunk egy szülinapi zsúrba is, mert ugyanis itt még azt is lehet tartani.
Még hosszú bekezdéseken lehetne taglalni, hogy milyen klassz a Robirtok, hogy kb. 4 órás ott tartózkodás alatt annyi élményt gyűjtöttünk, amiből még mindig táplálkozunk, de ide el kell jönni, meg kell nézni, meg kell tapintani, meg kell érezni. Már csak azért is, mert ez egy igazi családi vállalkozás, ahol még a család gyerkőcei is a vendégek, látogatók kívánságát lesik, vagy éppen besegítenek a gyerekprogramokba, esetleg ők sétáltatják Sérót, ahol igazi házi finomságok várnak, ahol a ház ura lovagoltatja a vállalkozókedvű gyerkőcöket és ahol olyan kedvesség és szuper hangulat van, amiért már érdemes ellátogatni.
Bár most a téli időszakban csak tematikus programok keretében lehet ellátogatni hozzájuk, tavasztól ismét várják a látogatókat, rendszeresen.
Így amíg az állatok kipihenik a sok mókázást, addig nyugodtan fel lehet térképezni a környéket, és lehet regisztrálni, a látogatás ugyanis regisztrációhoz kötött, szuperül elkerülvén a tumultust.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: